Nincs találat
A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.
Mayer Berta művészete
Mayer Berta festészete a változás állapotait vizsgálja: az átalakulás, a megszilárdulás és az eltűnés közötti átmeneteket. Művei nem lezárt történeteket mesélnek el, hanem folyamatokat jelenítenek meg – képi gondolkodásának középpontjában a mozgás, a tünékenység és a rend keresése áll.
Alkotásaiban az absztrakt és a figurális elemek egymással párbeszédben jelennek meg. A gesztuális festőiség, a szabad ecsetnyomok és a finoman szerkesztett struktúrák egyidejűsége olyan képi tereket hoz létre, ahol a konkrét és a képzeletbeli, a reális és a virtuális határai elmosódnak. A képfelületen megjelenő emberi alakok nem narratív főszereplők: inkább jelzések, ritmikai elemek, amelyek az absztrakt formák helyét veszik át, miközben új értelmezési irányokat nyitnak meg.
Mayer Berta munkásságát végigkíséri a technikai és anyagbeli sokféleség. Az akvarell áttetsző, fényben oldódó rétegei, az olajfestmények sűrűbb anyagszerűsége, a vegyes technikák, a kollázs és a nagyméretű szabadvásznas művek mind ugyanannak a gondolkodásmódnak különböző megnyilvánulásai. A méret számára nem pusztán formai kérdés: a kisméretű képek intim, sűrített világai és a monumentális munkák meditatív terei egyaránt a befogadó aktív jelenlétére építenek.
Sorozatokban gondolkodik, motívumait újra és újra variálja, eltérő nézőpontokból vizsgálja. A városi terek, az átjárók, lépcsők, csarnokok, tömegek és mozgásban lévő alakok egyszerre utalnak konkrét környezetre és általános létállapotokra. A képek tere gyakran absztrakt jelzés: nem eligazít, hanem elbizonytalanít, lehetőséget ad a szabad asszociációkra.
Festészetében a spontaneitás és a tudatos szerkesztés egyensúlya meghatározó. A képi történések nem illusztratívak, hanem érzéki tapasztalatként hatnak: a színek egymásra hatása, a felületek ritmusa, a vonalak törékenysége és állandósága egyszerre van jelen. Művei modellként is felfoghatók – a világ sokrétegűségét, a rend és a káosz folyamatos egymásba alakulását jelenítik meg.
Mayer Berta festészete így nem lezár, hanem nyit: a nézőt a megszilárdulás és az eltűnés közötti állapotba hívja, ahol a jelentés nem adott, hanem a szemlélés folyamatában születik meg.